Stamp Collectors :): 06/01/2010

Kedves Mindenki,

Szoval mi ujsag?

Amilyen hallgatag en voltam, mas is! Az utobbi idoben az „airasia” es tiger airways” hirlevelen kivul tan csak Noncsi levele talal bele a postaladamban. Fiatalok eltek?
Mi igen, koszonjuk, Mike epp a tanitasi szunetet elvezi egy heten at, en pedig csak fel gozzel dolgozom, mert mar most a fejemben motoszkal a holnap utani thaifoldi utazas.
Munkambol kifolyolag megyek, de a hetvegere Mike is csatlakozik hozzank a tobbiek meghivottjaival, igy a hetvege igen mozgalmasnak tunik, napkozben parton sutkerezes a feher homokban, buvarkodas, mig este bulizas... hm juppi

Hetvegenk igen jotekonyan telt, jottunk mentunk, pihentunk, pentek este Vikiekhez voltunk hivatalosak, ahol is egy isteni sutott finomsaggal vartak rank, olyan volt az allaga, mint a pogacsae, de volt sonka es sajt koze gongyolve, a teteje pedig szezammaggal volt megszorva... nem tudom milyen nevre hallgathat a sos sutemeny, de sutes utan langymelegen maga volt az extazis!

Viki ma megy el 2 honapra Magyarorszagra, hianyozni fog es nem alcazom az irigykedesemet a sok SOK SOK magyar finomsagra, amibol holnaptol annyit ehet, amennyi belejuk fer. (4,5 honapban van)

Igy ket ev tavlatabol ra kell, hogy jojjek, hogy igenis vannak etelek, amikert a fel karomat adnam, de nem kell nagy dolgokra gondolni... nem ettem toltott paprikat tobb, mint 2 eve, vagy turo gombocot, vagy egy gulyaslevest, vagy sargabarack lekvart... de emellett ennek turos taskat, vagy par jo csokis kakaoscsigat, boli kakaot, gyumik kozul barmit.... kimarad mar tobbedszerre a meggy eves, a cseresznye, a sarga- es oszibarack, az eper...

Jo persze tegnap este kokuszt ettem, magabol a kokuszdiobol es kikapargathattam a belsejet a kiskanalammal, es isteni kinai parolt fonomsagokat ettem, holnap utan megyek Thaifoldre 3szorra, en ertem, szerencses vagyok, nagyon, de egy kis lecsot kerek!!!!

Ha mar az etelekrol kezdtem beszelni, eszembe jutott az uzleti utam.
Londonba mentunk, ahol is kevesebb, mint egy hetet toltottunk. Kollegammal mentunk British airwayssel, ezt azert hangsulyoznam, hogy mindenkit megkerjek, hogy sajat maga erdekeben kerulje a legitarsosagot, mert nem lesz egy jo elmeny.

Nekunk az utunk ugy 13 orara volt saccolhato, ami nem keves, igy a gepek, mindket iranyba este/ejjel indulnak, hogy szegeny utas alvassal usse el a fel napi utazasi idot. Na most kettunk szeke folott az olvaso lampa nem kapcsolodott le, ami nem tunik oly nagy vesznek, de amikor x oraja ulsz a gepen, korulotted, minden sotet, mindenki aludni probalna, koztuk te is, de szinpadi reflektorfennyel vilagit a lampa... ugy elgondolkozol...

A stewardess kedves volt, mosolyogva kozolta, ja ezzel mar Londonbol jovet is gond volt, elektromos hiba lehet, sajnaljuk!
Mig meg csak tatott szajjal neztunk, hogy ez most komoly? Mi mas baja van a gepnek meg?

Nem beszelve arrol a gigaszi varakozasrol, ami a vacsora megerkezeseig eltelt, mind a ketten farkas ehesek voltunk, igy a leulestol szamitott 10 perc mulva is kesoinek tunt volna a vacsora, de 2 ora eltelte utan pedig felettebb.

Sebaj, egyeb gondok is elojottek, de egy szo, mint szaz, BA nem repulunk tobbet!
Megerkeztunk vasarnap reggel 6orara Londonba (16 Majus), hmm 7 fok, 7 csekely fok, hat a tropusok utan meglepo fordulatnak tunt, el is rettentem, vajon hoztem-e eleg meleg holmit?

A levego szaraz volt, tavaszi illatokkal teli, olyan megfoghatatlan, de olyan europai, ez a legjobb szo ra, europai levegonek tunt.
Kocsiberles utan megerkeztunk a szallodaba, ahol is kozoltek velunk, hogy du 3 elott nincs szobank, ami kicsit elamitott minket, de sebaj, lepakoltuk a poggyaszokat es irany a kis kocsival London. Uzleti penzen torteno varosnezes, hmm „szeretem”.
Egyebkent, hogy Szingapurban nem beszelnek rendesen angolul az egy dolog, no de Angliaban? A szallodaban minden nemzetiseg megtalalhato volt (a tekarito csaj magyar volt pl), de angol egy darab sem.

Egesz nap csak jottunk, mentunk Londonban, isteni volt a tavaszi nap, a huvos szel, az a prozai egyszeruseg, hogy a napon meleg van, az arnyekben hideg. Tudom, hogy furanak hat, de ilyen dolgok tuntek fel, hogy „jee” ez sincs Szingapurban igy! Itt csak meleg van akarhova is menekulsz!

Szoval egy varazslatos napot toltottunk a varosban es a legjobb helyeken alltunk meg egy kavera, egy szelet sutire... es talalkoztunk draga Adaval, o anno kolleganombol avanzsalt elo baratnove, mar jo ideje kikoltozott a parjahoz es szuper jo sora van, nagyszeru munkahelye van, minden jol alakul. Szoval ot latni kifejezett elmeny volt, mert karacsonykor csak kutyafuttaban sikerult leulni beszelgetni egy kicsit. Autonkkal igen mobilisak voltunk, igy elmentunk az o szomszedsagaba, ami London kulvarosibb resze volt, de valami mese szep. Kicsi aranyos utcak, falatnyi gusztusos boltok... csak amultam, hogy milyen lathato a jolet. Egy remek francia etterembe invitalt be minket, ahol is Philippe-pel azt ereztuk, hogy a mennyorszagban vagyunk. Sajt, bor, kenyer, paradicsom es sor!!!!!

Te jo eg! Mind a ketten faradhatatlanul hajtogattuk, hogy te jo eg, hogy hianyzott ez, es csak ittuk es ettuk az isteni etkeket. : )

A het tovabbi resze mar nem volt ilyen oromteli, tulajdonkeppen csak dolgoztunk, meetingre jartunk... ami meg eszembe jut, hogy ugye, mindig a szallodaban etkeztunk, ami egy ido utan nem olyan vicces, igy orommel fogadtuk el az egyik kliens vacsora meghivasat. Miutan o indiai igy ertehto, hogy indiai etterembe vitt minket, ami engem annyira nem dobott fel, mert kb 5x eszem egy heten indiai etelt, szinte minden ebedem az. (ma is)

Gondoltam, hat en Szingapurban elek, az indiai kerulettul 5 percnyire, a munkahelyemnel indiai nagymamik fozik az igazi izletes indiai eteleket, hat azt hiszem engem nem lehet annyira meglepni, vagy nagy ujdonsagot mutatni.
Hat igen, tevedtem!

Az etterem, bar lepukkant kornyeken volt, abszolut elit hely volt, a rendelt eteleket egyszerre hoztak ki egy olyan allvanyon, mint a mobilis karacsonyfa, minden szinten ott voltak a betett edenyek es alattuk egett a kis teamecses, hogy melegen tartsa a fogasokat...

Valami eszveszejtoen finom volt, alig hittem el, indiai sort ittunk melle, hmmm mar csak a szamla volt ennyire meglepo. : )

A het vege fel kollegaim hazamentek Belgiumba, Londonbol tenyleg csak jatszi konnyedseggel, mig en nekivagtam a nagybetus AMERIKANAK. Valahogy nekem fel se tunt, hogy „juj most megyek Amerikaba”, inkabb manualis volt, mintsem erzelmi. Szoval egyedul nekivagtam a hosszunak tuno utnak, egyenesen Dallasig. Eloszor Lonodn Atlanta utat kellett „atveszelni”, ami jol ment, mert meg volt munkam, amit meg kellett csinalni es utana pedig aludni tudtam, mellettem egy lany ult, aki a Virgin szigetekrol volt valo, ezek a szigetek Kubatol meg delre vannak, de USAhez tartoznak, olyan hihetetlennek tunt nekem, hogy ez a szep szoke lany egy olyan pici szigeten not fel, ami kb 10km atmeroju es kb 5000en laknak rajta... hat van ilyen!
Megerkezesem elso, „cultural shock”-ja az, hogy amit belenkprogramoznak az amerikaiakrol valoban igaznak tunt, miszerint fast food fast food hatan!

Te jo eg, mit fogok en itt enni?

Irto ehes voltam, mert a gepen mirelit pizzat kaptam ebedre, amit meg kibontani sem voltam hajlando, igy most valami harapnivalo utan kellett neznem. Az egyik folyoson elsetalgattam es fixaltam, hogy csak egy Burger King van, ami szamomra nem etel szintjevel egyenlo. Igy bealltam a sorba, hogy a Pizza Hotban valami salatat talaljak. Az nap a gepek zome kesett rossz ido folytan, igy igen sokan csak ultek az asztaloknal, hogy sor mellett ussek el az idot. Nekem pontosan megvolt, hogy mikorra is kell a kapunal lennem, semmi gond kivartam, hogy leulhessek, egy kedves fekete novel osszebaratkoztam a varakozas alatt, igy megosztottuk az asztalunkat is.

Errol jut eszembe, az elso dolog, amin jot derultem, hogy alldigalok a sorban, mikor is mogem all egy idosebb feher par es a no kerdezi a ferjet, hogy a szemben levo folyoson van-e mas etterem... Akarva akaratlanul hallottam a kerdest es spontan hatrafordultam, hogy ja nincs, csak egy Burger King.

Erre a no nagy szemekkel ram nezett, Burger King, hat en nekem az jo lesz, igy sarkon fordultak es elillantak, en meg csak mosolyogtam, hat igen Amerikaban vagyunk.
Szoval mar az etteremben a salatam erkezesekor igen nagy meglepetes ert, ket hatalmas zsomlere emlekezteto, de annal tomorebb peksutiben volt nemi zoldseg, egy zacsko chips tarsasagaban. Na most nekem kerekedett ki a szemem... chips salatanak? Ki van itt most fogalomzavarban?

Sebaj, gyorsan a zoldseg vegre sikerult jutnom, repultem is a beszallokapum fele, leulve olvasgatok, mikor is gyanus erzesem tamad, miert nincs itt tobb ember? Egy helyes fekete fiu volt a kapu korul, akit megszolitottam, hogy hmm „a dallasi gep?”
Hat holgyem azt lekeste!!!!

Igy jartam, de ennek a jotunder fiunak koszonhetoen mar ultem is a kovetkezo gepen 45 preccel kesobb.

Megerkeztem Dallasba, Mike apukaja, Cathrine es Mike occse Zack jottek ki ertem, igen erdekes pillanat volt, hisz hianyolta Mike-ot. Faramuci dolog ez, de igy hozta a sors.

Hazafele uton meseltem nekik Mikerol, mikozben elamultam az egyes autok meretein, a mi auto mereteink, Amerikaban egy Smart-nak felelnek meg. Gigaszi mereture vannak az autok felpumpalva, nem is ertem?

Otthon mindent tovirol hegyire vegigmutogattak, tetszett nekem a hazuk, mert a falak orzik a csalad tortenetet. Mindenhol csaladi esemenyeket, csemetek „legjobb pillanatait” megorokito kepek vannak kint. Mike legalabb 20 helyen ott van, amikor gepardot simogat, amikor puskat tart, amikor kolat iszik.... Tisztara, mint egy csaladi szentely!

Masnap reggel Zack meg ott volt, igy egyutt koltottuk el a reggelit, ami igen amerikai volt, amerikai palacsintaval, vajjal es melegitett juharsziruppal es sult baconnel. (please, senki ne emlekeztessen a kaloriakra) Miutan az ember vendeg es kb meg az elso 10 orajat tolti a vendeglatok koreben, akik egyebkent rokonai lettek, mast nem lehet tenni, mint szeles mosoly mellett megeszi, amit kinalnak.
Aznap jottunk mentunk Dallasban es akorul, elmentunk a Kennedy merenylet szinhelyere, ahol is boncolasi kepekkel kapraztatjak el a vetlen turistakat, feltem, hogy a huzos reggelim gondban lesz...?

Ott kerdeztem Charlest, hogy „es hol van a belvaros?” Mire o, hat itt...?! Ez azt jelenti, hogy Dallas annyira szetterulo, hogy tulajdonkeppeni varosszerkezete egyaltalan nem emlekeztet az altalunk megszokott varosokehoz, mindent uralnak az oriasi, szeles autoutak szovevenyes rendszere. A varos teljes egeszeben az autok ala rendelt.

Nekem ez idegennek tunt, hisz ezert van, hogy az ottaniak auto nelkul ugy erzik magukat, mint a partravetett hal, senki sem gyalogol, az utcan alig latni egy lelket. Minden az auto korul forog.

Szoval ezt kovetoen elmentunk a Dallas Cowboys legujabb stadionjaba, ami ez evben nyitotta meg a kaput, persze dollar milliokert. Igen gigaszi epulet volt es a csapat marketingje helyen volt, mindent lehet kapni Dallas Cowboys stilusban, mindent.
Lemehettunk a palyara is, ami nagyszeru volt, bar en olyan szinten nem vagyok kepben ennek jelentosegevel, miutan egy teljes jatekot meg nem sikerult vegigneznem. (es Mike sem nezi)

Meseltek, hogy annak az oriasi palyanak az egesz feluletet minden jatek elott ujra „parnazzak”, ez egy speci reteg a „fu” alatt, ami egyebkent pedig nem fu, hanem valami muanyag anyag, ami irto kemeny es biztosan leviszi a plezurt az arra esorol.
A palya kozepen elvo csillagba megkertek, hogy alljak be is vagjam magam „xy” pozba, igen am, de nekem halvany fogalmam sem volt, hogy mirol is van szo. Latni kellett volna a fotos arcat, az az oszinte, elmerengo dobbenet, hogy honnet a fenebol jott ez a csaj, aki ezt nem tudja? Tan olyan trivia lehetett, mint hogy langost eszunk a Balcsi partjan.

Nekem megsem ment igy kesobb utananeztem, hogy mi is lett volna az a kivant poz.

Aznap du elmentunk egy hamisitatlan texasi etel fesztivalra, hat elmeny volt a javabol!!!

Texasban lattam a legnagyobb szamban az olyan embereket, akik abszolut kontrolt veszitettek a sulyuk felett, nemelyik 150-200kg volt, vagy tobb!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyszeruen hihetetlen volt latnom, hogy ilyen mereteket olthetunk, csak megfelelo mennyisegben kell amerikai gyorskajat enni. Rekordot tartok, hogy tobb, mint 8 eve nem ettem burgert es azt hiszem fogadalmam mostantol meg nyomatekosabb lesz.

A fesztivalon volt minden fele „finomsag”, en sokukra ra se mertem nezni, de hajtott mondjuk a kivancsisag, igy megkostoltam ezt azt, nekem olyan „meseszerunek tunik”, hisz csak elhiszed, hogy etelt eszel, de a zome csak a kemikalia ipar rangos termeke volt. Tehat sajt, ami sosem lathatott tejet, hus, amin annyi etelizesito van, hogy az allaga is megvaltozott, mindenen az elorekeszitett, csomagban kaphato muontetek.
Volt egy langosra emlekezteto etel, ami kosar formara volt olajban kistuve, na ebbe tettek bbq hust, hagymat es megontottek bbq szosszal es musajttal.

Hat nem mondom!

De a sor az jo volt, a margarita pedig kifejezetten kivalo.

Megkostoltam a Crawfish nevu luisianai etelt, ami a kb olyan, mint a rak de az egyes falatok hejbol valo kipucolasa igen hosszadalmas ezert a csaladi rendezvenyek kozkedvelt eledele, mert jo sok sort lehet ezalatt meginni, es fiilinges, hogy a csalad egy azon asztalnak egyutt „kuzd” minden falatert. Azt hiszem izlett, de nem lett maradando elmeny.

Eztan mar csak egy esti program volt, egy hamisitatlan maxikoi etterem, ezt tudtvan mi csak csipegettem a feszitvalon, hisz remeletem, hogy az ettermi kalandunk eleget fog tenni a varakozasaimnak.

Igy is tortent, fantasztikusan jo hely volt, mindenki etele kivalo volt, az extra alkohollal megspekelt italunk egybol nevetesre buzditott minket igy hatalmas kacagasok kozepette megettem az elso texasi mexikoi etelemet. Szuper volt.

Mike szulei minden letezo ohajomat lestek, azt se tudtak hogy rajongjanak korbe, de tenyleg. Kedvesek es elozekenyek voltak, es ugy ereztem, hogy mindenre gondoltak.
A hutoban annyi etel volt, hogy nem is tudom, mintha Mike nem egy szem felesege jott volna, hanem a hareme. : )

Jokat beszelgettunk, jokat nevettunk.

Vasarnap Mikenak mentunk ajandekokat venni, olyan sokat, hogy Mike ugy titulalta az erkezesemet, mint masodik karacsonyt. : ) Nem bantam, mert annyira sajnaltam, hogy o nem johetett.

Vasarnap este mar Atlantaban voltam egy csodas varosreszben, ugy ereztem magamat, mintha megint Finnorszagban lennek, fenyofak, jo ido, finom illat a levegoben... csuda jo volt. Es megint raeszmeltem, hu de hianyzik a fenyofa is!!!
Atlantai letem alatt olyan szinten be voltunk/voltam fogva, hogy az ut tuloldalara is csak 3 nap mulva tudtam egyszer atmenni. Mindenki odakat zengett a vasarlasrol Amerikaban es be kell vallanom, kimagasloan jo is. Boseges, jo kinalattal varjak a lelkes versenyzoket a boltok, az arak a szingapurinak toredeke, igy jo lett volna kis szabadidovel rendelkezni.

Isteni ettermekben fordultam meg, hihetetlen ellatast tapasztaltam a megrendelonk irodaiban. A dolgozoknak hiper szuper ettermek allnak rendelkezesukre, meg Amerikaban is. Mindenhol salata barok, isteni kesz etelek, es miutan allandoan uj a kinalat nem is tudnak raunni.

Pl Angliaban volt egy nap, hogy csak ugy egy hatalamas parmezan, keksajt (blue cheese), camambert tal volt kiteve fugevel es egy kis tablaval, „szolgald ki magad”. Mindemellett az etelek 70%-a a munkahely altal fiztetettek, igy fillerekert ehet az ember 100%-an finom, egeszseges es jo minosegu eteleket, nekem ez nagyon szimpatikus volt.

Letelet a hetem Amerikaban is es igy hazaindultam Szingapurban, ami gigaszi ut volt, miutan tenyleg a vilag masik felen van, csutortokon du indultam, Atlantabol Dublinba, Dublinbol Londonba, Londonbol Szingapurba... koszonhatoen a British Airways sztrajkjanak a millio oranyi utam meg meg lett toldva egy 3 oraval, igy szombat este 8ra ertem haza... ahol is Mike fogadott repesve! : )