Freaks, aren't they? Durvák, nem?!

Singapore is a bit much of a place where too much is still right and feels ok (mostly just for the locals), here are 2 examples, the first is an overloaded shop-aholic, the 2nd is a weird ad promotion coming from Carl's Jr.

Szingapúr egy kicsit olyan hely, ahol a túl sok még elfogadható és vicces (sokszor csak nekik), itt van két érzékletes példa, az elő egy agyon vásárolt fiatal lány, aki karján közel 10 vagy tán 15 szatyor csüng, míg a második a bizar és szexuális töltettel elátott Carl's Jr gyorsétterem reklámja látszik.

A vastag hamburger bemutatkozás

Szükséged lesz szélesebb szájra vagy nagyobb nyílásra.

Valaki a hosszút szereti, de a legtöbben a vastagot.

Nyisd ki olyan nagyra, amilyenre csak tudod és mondd "ÁÁÁÁ....!"

Vigyázz, hogy hova nyomod be!

We are still alive!!! :) / Még mindg élünk!!! :)

Dear Everyone, / Kedves Mindenki!

It’s been ages, I mean AGES we last posted on this page but it does not mean that things stopped happening with us. : )

Ezer és egy éve nem került frissítésre a blogunk, de persze ez nem jelenti, hogy az életünk unalmassá és szürkévé vált volna. : )

I think I can say that as part of the settling it is pretty important to start having new friends at your new place, we are both pretty social but still making friends takes some time. Now maybe I can say that we have some really friendly and trustworthy friends.

For instance some of the teachers particularly a British girl (who became our witness)and an Aussie one, Michelle is still awesome, she is that holy helper who helped our relocation, well she is still very kind and supportive. And a nice almost local (they live here for 3 years) :) couple, the Swedish Johan (Mike and Johan started playing squash on a weekly basis) and his partner the Hungarian Sophie, she recently became my personal trainer, although my training is in great danger as she is 7,5 months pregnant! : ) hehehe

I am telling all these because it’s been exactly 6 months we are here.

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember kellően lábat tudjon vetni egy új helyen, kellenek új barátok, akik között feltalálja az ember magát. Persze, mint mindenkinek a “baráttalálás” eltartott egy darabig, de azt hiszem, lassanként kijelenthetem, hogy nagyon jó emberekkel hozott össze a sors mindket.

Példának ott van, a tanukká is avanzsált angol lány, a szuper aranyos ausztrál Laura és persze a „szent” Michelle, aki az első perctől kezdve minden tőle tehető módon segítette idejövetelünket és az óta is csak jókat lehet a nevével egy napon említeni.
Illetve meg kell említenem a svéd magyar párosunkat, Johant és Sophiet, ők már tősgyökeresek, 3 éve élnek itt és 7,5 hónapos várandósak, szóval lassan érkezik hozzájuk a fiatal családtag. Johannal Mike heti szinten elkezdtek squasholni, én pedig Sophietól kaptam edzést, miután hivatásos személyi edző.

Ezeket csak azért említem, mert e héten volt 6 hónapja, hogy itt élünk.

The good news Mike lost a lot of weight, : ) I have to say we are pretty health here, the food is just great especially if you know how to eat well. The Chinese food is not lack of grease I tell you! : )
Foreigners tend to make jokes about Hungarians like “oh there is no food Hungarians wouldn’t fry blab la bla”, well let me tell you this, compare to Chinese Hungarians are beginners!!!
They LOVE their fried food, for us one of the most unbearable local habit is to eat this junk fried ­­*** for breakfast!!! Mike and I are just rolling our eyes and mutter something for ourselves.

It’s also funny that the first food shock is all gone by now. All the frightening looking strange dishes became familiarities to our eyes, the baked bending down head ducks or chickens in the shop windows, the eggs boiling in a muddy dark liquid (and its smell), using only forks and spoons and never hear about the existence of knives, all these are now our everyday’s things, but there is one exception, WE STILL HAVE DURIAN!!! Something just can’t change, right! hehehe : )

Egy nagyon kellemes változás, hogy pl. Mike igen sokat fogyott, ez köszönhető annak a változásnak, hogy abszolút egészségesen étkezünk.

Ez egy hozzánk közel első thai étterem remekei!

is nüanszok lassan mindennapi életünk szerves részévé váltak, de egy dolog nem változik, MÉG MINDIG FELFORDUL A GYOMRUNK A DURIANT! Valami nem változik, igaz! : ) heheh Persze ki kell ebből a felsorolásból hagyni a kínai étkeket, mert hírből sem ismerik a reform konyha fogalmát, és minden ételük úszik az olajban.

Külföldiek gyakran viccelődnek, hogy a magyarok számára semmi sem kizárt, bármit el tudnak képzelni rántva. Hát, hadd mondjam el, hogy a kínaiakhoz hasonlítva a magyarok gyerekcipőben járnak csupán. Imádják a rántott ételt, az egyik számunkra legkevésbé elfogadható helyi szokás, hogy kora reggel első étel, amit magukhoz vesznek az valamilyen rissz-rossz rántott étel. Mike-kal mindig csak a szemünket forgatjuk és mormogunk valamit magunknak.

Vicces, de a szemünk már teljesen hozzászokott a kezdetben rémisztőnek tűnő ételekhez, lassan teljesen hétköznapivá váltak például a lefelé szegezett fejű sült kacsa/csirke, akiket kilógattak az bolt ablakába, vagy éppen a sárszerű főzetben rotyogó tojások látványa (és ennek szaga), kanál és villa kizárólagos használata, lassan hírből sem ismerjük a kés fogalmát. (nyilvános helyen értem), ezek a kis nüanszok lassan mindennapi életünk szerves részévé váltak, de egy dolog nem változik, MÉG MINDIG FELFORDUL A GYOMRUNK A DURIANT!

Valami nem változik, igaz! : ) heheh

School / Iskola

At school I’m finishing the 4th teaching month with some smaller or bigger successful experience. I achieved some sort of routine by now, I am able to eliminate some of those early mistakes I made just by knowing the students and their aims.

Now I know it more how and what to teach, although I never went into great language issues as my groups are from elementary to intermediate. Especially many times the students got complications such as being bored of coming rather going to the beach, being sick, all kinds of random things. Anyway I feel lucky because recently I met some great people through teaching one of my favorite students was a man in his late 40s.

I knew nothing to particular about my new one-to-one student but this is not odd to this language school. So I went into my first class and asked the man sitting in front of me, well “what do you do for a living?”. He replies with the easiest breeze ever I am a film director and producer from Korea!

Wow, I was a bit surprised as I thought that this is above average professions. I started to ask questions but as it was the early dawn of his elementary class we could not get too far. One day passed and another I just suspected that he might be wealthy as he has A class branded cloths on and he was so nice and brought me coffee from pricy places. Later as we got used to each other and his English became more confident I learned many great details of his interesting life. Lee Eun seeing my interest in his films ordered 4 of them from Korea for me, I was totally dignified.

Kisebb nagyobb sikerekkel zárom a 4 hónapos tanítói tapasztalatomat, mára már sikerült egy fajta rutint szereznem, és képes vagyok kiküszöbölni azon hibákat, amelyeket ejtettem még az első hónap hajnalán, azaz jobban értem a tanítványokat és céljaikat.

Azt, hogy hogyan érdemes egyik másik dolgot megtanítani. Bár sajnos igazan a nyelv mélységeibe nem hatolok sosem, mert arra szintre nem jut el a tanítvány, mert vagy lejár a szerződése, vagy elfogy a türelme és kihagy órákat, vagy lebetegszik ő vagy a családtagja, szóval nem döngetek bevehetetlen nyelvi falakat, de azért nem lehet panaszkodni. Találkoztam pár igen igen értékes emberrel, legutóbbi nagy kedvencem egy film producer volt. Mit sem tudtam, az új tanítványom kilétéről mikor is az első órán nyilván feltettem a kérdést, „és te mivel is foglalkozol?”.

Ekkor jött a kicsit meglepő válasz, filmrendező és producer vagyok. Hm, gondoltam magamban, hogy hat ez azért nem mindennapi és bőszen kérdeztem volna többet, de hát sajnos nem nagyon értett meg, hiszen a hajnalán voltunk még csak a kezdő szintnek. Így hát teltek múltak a napot és csak sejteni lehetett, hogy egy módos emberrel ülök egy teremben, mert a legmárkásabb ruhákban járt, mindig kedveskedett kávéval a drága kávézókból (el se mertem mondani neki, hogy nem kávézom, mert nem akartam megbántani, így pár hétig enyhe szívdobogással kellett együtt élnem : ))

Egy idő után, ahogy egymáshoz szoktunk egyre többet tudtam meg róla, olyan 40es éveinek végén járó kellemes, abszolút nem tolakodó, barátságos férfi volt. A feleségével 15éve hozta létre a produkciós cégüket, az első két évben olyan mélyrepülésben volt a cégük, hogy nem is hittem, hogy ilyen létezik, majd megtört a jég és alkotott egy Észak és Dél-Koreáról szóló filmet, ami egy füst alatt kiugrasztotta őket a gödörből, sőt mi több, multi-milliomossá váltak.

He told me he founded his production company in 1994 with his wife and since then he produced 28 movies. I am talking about big movies for cinemas and such. Many times these movies were nominated in Berlin, in Venice or in Canne.

He told me in the beginning some of his films were not that successful so the company had very serious liquidation problems but then they filmed a movie about North and South Korea and that movie changed their lives forever. They became successful and wealthy. Lee Eun was an absolute pleasant and polite way nice person to be with. I handled him in a way I thought I honored his work the most. His laid back, totally normal and humble behavior was affecting me, I was constantly wondering how it is possible, with that much success and money behind him, he is so down-to-earth and he never even once boasted with his possessions.

I was way impressed, especially because Asia is all about money and having things and of course showing them, not him…?! Miracle!

Anyway I was more than happy to know him, and tonight as I got some Hungarian species from my sister I will cook Hungarian food and apart from paprika his movies will be the stars of the night!

Lee Eun látva az érdeklődésemet a filmjei után hozatott nekem 4 filmjét egyenesen Koreából, köztük azt a kasszasiker első filmet is. Élveztük egymás társaságát, én egyfajta tisztelettel kezeltem őt és jól is működött, megindított engem, hogy egy ilyen sikeres, országában ismert ember milyen hihetetlenül egyszerű és közvetlen. Komolyan a világon semmilyen nagyzolása sem volt, olyan normális két lábbal a földön álló ember volt, hogy mélységesen becsültem érte. Azon pedig mai napon töprengek, hogy mivel tudta ezt a magatartását ilyen sikerek és vagyon mellett megtartani, pláne, hogy Ázsia a nagyzolás és pénz mutogatás pártján áll?! Rejtély?!

Mindegy is, őszintén örültem, hogy találkoztam vele (tegnap volt az utolsó óránk), és ma estére, ahogy nővéremtől most nemrégiben kaptam egy kis pirospaprikát, magyar ételfőző estét csapunk, ahol is a paprika után Lee Eun filmjei lesznek a sztár! : )

BTW I still dont understand Singlish! J here is the reason why:

1. Don't talk so bad about him. Agak tarek a bit and give him some face, lah.
2. Aiyah! Exam sure fine one lah! Don worry abourit!
3. Wah lau eh! Linda always try to act cute one! She think she good meh?
4. Accuse me: excuse me

   Anything can: anything is possible

   Ang moh: Caucasian (literally 'red headed' in Hokkien)

   Auntie: a respectful way to address an older lady

   Barang Barang: stuff as in bags, clutter etc

   Blur: very confused

   Bo eng lah!: can't commit, not available, no time to do something

   Can ah: can you or can't you?

   Can leh: yes, of course

   Can lor: yes, I think so

   Can hah?: are you sure?

   Can hor: you are sure then

   Can meh: are you certain?

   Die die: no matter what happens

   Don't play play: don't fool around

   Goondu: stupid or acting stupid

   Habis: finished or all used

   How can: how is that possible?