Egy ország az étkezés körül, avagy miért étel-főváros Szingapúr?
Ugye szokták mondani, hogy vannak, akik azért esznek, hogy éljenek és vannak, akik azért élnek, hogy egyenek. Nos 100%-os biztonsággal kijelenthető, hogy Szingapúrra az előbbi igaz. Itt az emberek, állandóan és megállás nélkül esznek vagy ételt vesznek!!! : ) De olyan jó érzéssel mondom ezt, nem rosszallva.
Nyilván lassan 4 hét távlatában, a szemünk már hozzászokott a mindennapi élet képeihez, de bizony az első pár napban alig tudtunk túlkerekedni azon, hogy minden étterem vagy ételt valamilyen formában áruló vendéglátó egység, napszakra tekintet nélkül 80%-os teltséggel üzemel.
Mint ezt megtudtuk, nem ritka olyan családot találni, ahol csak egyszerűen nem főznek, mert nincs rá szükség. A készétel olyan egyszerűen elérhető és olyan olcsó, hogy ki akar órákon át babrálni a főzéssel és utána a mosogatással, egyszerűbb csak elugrani az első étkezdéig, ahol a forrón lobogó ételek garmadából választhatnak.
Higiéniás oldalról közelítve meg a kérdést szintén nem sok félnivalója van egy éhes gyomornak, mert aligha lehet komolyabb higiéniai előírásokkal találkozni más országban, mint itt. Megadott, hogy milyen oltást kell kapnia annak, aki ételt árul, minimális méret előírásai vannak a standoknak, tilos az utcai árusítás, csak is olyan helyen lehet ételt készíteni, ahol ellenőrizhetőek a körülmények. Bizony nem is voltunk betegek ételtől, pedig minden nap ilyen étkezdékben étkezünk.
…de hogy mit is eszünk!!!
Hát, szoktak azzal viccelni, hogy Ázsiában, ami mozog az az étel és, ami már nem, az lesz a fűszer, hmmm ebben talán van is valami. : )
Mike-kal meg kell hagyni, nagyon nyitottak vagyunk mindenre, a magam részéről, egyetlen egy kikötéssel indultam útnak, semmilyen szín alatt nem vagyok hajlandó kutyát enni. Amennyiben jó helyen és jó időben talál meg, még az ilyen bogár dolgot is kipróbálnám, vagy a kígyót, csak hogy tudjam milyen.
Alapvetően keveredik itt az összes ázsiai konyha és erre a halomra koronaként ráteszik az összes import ételt-italt és étterem láncot. Rengeteg féle-fajta dolog kapható, szinte minden nap lehetne teljesen más kultúra szerint étkezni. Van kínai, indiai, maláj (nagy kedvencünk), thai, japán, indonéz és az összes többi.
Amik a legelterjedtebbek, lévén, hogy a lakosság zöme kínai, nyilván a kínai éttermek. Ezek fajtái eltérőek, vannak a szuper extra, exclusive kínai éttermek, ahol borsos ára van még az előételnek is. Néha nevetünk, hogy mi kettőnk étkezésére költünk annyit, mint ezeken a helyeken az egyes desszertek vagy előételek kerülnek.
Tagadhatatlan viszont, hogy mindezért az ember kimagasló minőséget kap, mint az ételek, mind a kiszolgálás tekintetében. Ezt a réteget követi szerintem a bevásárlóközpontokban lévő éttermek, kinézetre rendes, modern éttermek, csak épp ázsiai ételek kerülnek a tálcára. Ezek árai 20 dollár körül vannak per fő, ami olyan 2500Ft körül van.
Itt is kiváló élménnyel gazdagodik az ember, ahogy Mike mondja „money well spent”. Csakhogy nekünk, mint munkakereső fiatal párnak, nem minden nap jut eszünkbe 4-5000 Ft-ért enni, sokkal inkább fillérekért. Nagy lelkesedéssel vetettük magunkat a „hawker center”-ek világába, mint mesék birodalma....
Minden féle állagú, színű, szagú… dolog terítékre kerül, csak jönni-menni kell és figyelni, hogy hol, mi kapható. A lényeg, hogy egymás mellett kis alapterületen működik sok kis konyha, ahol 2-4 ember éjt nappallá téve serénykedik és pillanatok alatt, fillérekért étel remekeket varázsolnak a tálcán várakozó pálcikáid mellé.
Megkezdtük a felfedező utazást, egy hónap és még nem unjuk. : ) Nyugati szemek nagy szerencséjére mindig képekkel tüntetik fel az „étlapot”, odalépsz az eladóhoz és ráböksz, vagy a számát mondod vagy ha az sem, akkor megtalálod a módját, hogy megértesd magad, mit is szeretnél. : )
Általában azonnal megkapod a tál ételt, de ha nem, az asztalodhoz hozzák. Egy ilyen étel 2,5-tól 6 dollárig kóstál, ami nem egész 300 Ft-tól max 1000Ft-ig terjed. Italokat mindig árulnak egy étkezdén belül, kb 1,2-1,5 dollár egy üdítő, azaz 140-200Ft max. Tehát, ha jól válogatsz, 6 dollárból busásan be tudsz lakmározni, kb. 700Ft.
Két fő alapanyagot ismernek, a rizst és a tésztát, nincs olyan, hogy valamelyik nélkül lenne étel. Emellé nagy divat a csirke vagy disznóhús fogyasztása némi zöld körettel. Mindenhez jár a chili, szerencsére nem teszik bele legtöbbször az ételbe, mint Thaiföldön, amikor is kész tények elé állítanak, vagy megeszed gyilkos erősen, vagy éhen maradsz. Itt apró tálkákba szedegetheted a szükséges „turbósító”anyagokat, amivel fokozhatod az íz csodát, pl: szója szószok, ecetek, ecetes kis paprikák, chili szószok, szeletelt ecetes hagyma… ja és a hecc kedvéért ezeket vegyítheted is! : )
Nagy kultusza van a leveseknek, vannak olyan standok, ahol neked kell levest készíteni, történik ez úgy, hogy min. 7 alapanyagot kell választanod és ezt neked összefőzik:
Amit még nem próbáltunk, és tán nem is fogunk az a hal golyó leves, valami törmelék halból szabályos fehér golyókat készítenek, és ezt teszik a levesbe hal helyett. Hmm, magáért beszél, hogy egyikünknek sem jutott eszébe, még csak meg kóstolni sem.
Viszont, ami lekörözhetetlennek bizonyult, és képtelenség félrenyúlni, az a kis batyuk. Hófehér gőzben párolt táskák, amik valami fenséges töltelékkel vannak megtöltve, ezt szójaszószos chilibe mártod, wow fantasztikus! Némelyik közepén egy fél tojás is van, vagy éppen rák. 50-70 cent (nem egész 100 ft) egy darab és nem kell sok, hogy jól lakjon az ember. Azt gondoljuk eddig ez a legversenyképesebb étel a "legfinomabb" ételek rangsorán.
(ez nem az én fotom, Kínában készült, de lényeg ua.)
Ezzel azonban vitatkoznának a szingapúriak, ugyanis itt a „chicken rice” a tuti befutó, nem kell sokra gondolni, csirke és rizs ételről van szó, ahogy a neve is mondja. Első éttermi nézelődéseink során feltűnt, hogy némely standon lógnak nem oly étvágygerjesztő madarak. Csirkék, kacsák fehéres sárgás és pirosas barnás színben. Hát jobban érezném magam, ha a fejük nem lenne rajtuk, de azt feltételezzük, hogy az ittenieknek nem szúrja a szemét a kimerevedett, lógó állatok látványa, sőt. Kiderült számunkra, hogy a világos a gőzölt madár a barnás a roston sült. Meg kell hagyni, betyár jó ízűek, csak ne nézzem szegényeket a pulton. Külön szójaszósz dukál a menühöz, mély sötét, sűrű krémes szójaszósz.
Ja, egy érdekesség, itt nem divat a kés! Minden étkezés kanállal és villával történik, egyszerre! Sok ember vitatja, hogy mi értelme pácikával enni a rizst, hiszen olyan apró, meg leesik, meg minden. Megnyugtatok mindenkit, itt Szingapúrban is így gondolják. : ) Sushi persze szigorúan pálcás, de alapvetően a rizses ételeket kanál-villatársításban fogyasztják, a tésztás étel viszont ismét csak, szigorúan pálcikás megoldás.
Még folytatom...
