A gyereknevelés, egy másik világban!
Sokszor elgondolkozom, hogy mi visszük túlzásba a gyerek imádatot és nevelést vagy mások veszik ezt túl lezseren.
Alapvetően 180%-ot fordult a gondolkodásmódom, amióta nővérem anyuka lett. (most már kétszeresen) Elfogultság nélkül mondhatom, hogy a világ legelragadóbb és értelmesebb gyerekei neki vannak. (ok, lehet, hogy más is így látja a sajátjait : ) pl.: Lola baba)
Minden esetre, azáltal, hogy módomban áll belelátni a gyerekes párok életébe, értettem csak meg, hogy milyen hatalmas ajándék ez, és milyen sokféle csodája van. Kezdve a pici baba aranyosságától, az első billegő felállásig, az első kiejtett szavakig, vagy épp mikor már beszélnek, és olyat találnak mondani, ami családi szállóigévé válik. Viszont, az is bizonyos, hogy jó alapozást kell adni már pici kortól, ami áldozatos munka és sok idő- és energia-befektetés, viszont kifizetődő.
Egyetértek azzal, hogy a gyereket nem nevelni kell, hanem együtt élni vele, azaz a nincs erősebb tanár a példánál. (persze „nem könyökölünk az asztalnál” nem maradhat le) Nagyon komoly pozitívumnak tartom azt, hogy a magyar anyák akár zavartalan éveket tölthetnek kizárólag anyai szerepkörben. Ez jó, ez nagyon jó!
Itt Szingapúrban szembesültem a legmostohább gyereknevelői rendszerrel. Ismertem más országokat, ahol csupán hónapokat adnak az anyáknak szülés után, pl.: Amerika, Franciaország, de tudtam helyekről, mint a Skandináv országok, ahol az állam alig tudja, hogy kedveskedjen az anyának, családnak, ha új jövevény érkezik. Nem mondom, hogy nem széles a skála, de a szingapúri rendszer bizonyosan utolsó a jelenlegi rangsoromon.
Mi is történik itt, a magyar átlaghoz képest, úgy számolom, hogy egész gyakori állapotos kismamával találkozni az utcán, bár egy párra átlagosan egy gyerek jut csupán. A szingapúriak szerint komoly gond, hogy nem születik kellő számú utód, de ezt gyakorta hallani máshol is. A született gyerek után, az anyának semmiféle törvényben előírt „joga” nincs otthon maradni, általában a cégek jóérzésén múlik, hogy valaki 6 hetet kap vagy 4 hónapot. Ugye mindenki hallott a multik munkaerő kiszipolyozásáról?
Tehát vegyük alapul, hogy pár hét van, de utána? Jönnek a lehetőségek:
- 3. világbéli bébiszittert fogadsz és fillérekért anyja lesz a gyerekednek
- beadod valami megőrzőbe a picit
- pótanyához költözik a gyerek
Tehát, van ez, van a megőrző, erről nem is ejtenék szót, ovi jellegű dolog. Viszont, ami igazán meglepett, egy itteni ismerős ikerpárként született, az anyának vissza kellett mennie, dolgozni, aminek egyenes következménye volt, hogy képtelen volt a munkahelyén is és otthon is megfelelni. Így úgy döntöttek, a legjobb, ha a gyerekek elkerülnek. Ez gyakorlatban úgy nézett ki, hogy hétfő reggel elvitték, az akkor még csecsemő babákat a bébiszitter nénihez, és otthagyták őket péntek estig. Elvileg minden este odament a szülő páros vacsorázni a bébiszitter lakásába, és játszani a gyerekeikkel, de elmenetkor a gyerekek maradtak. Péntek estétől hétfő reggelig a szülők hazavitték a lurkókat, és ez így ment, amíg az ikrek be nem töltötték az 5. életévüket. (az meg csak az én rossz májam, hogy persze 5 éves kor után, az állam volt a felvigyázó az ovival és az iskolával) Döbbenettel hallgattam a beszámolót, és hozzá kell tennem, az ikerpár most 25 év körüli kiegyensúlyozott abszolút normális felnőtt páros, thanks nanny!
Összefoglalva, ez nekem idegen és rideg! Nem mondom, hogy az itteniek ezt nem kényszerből választják, sokszor az állásuk múlik azon, hogy visszamennek-e gyorsan szülés után vagy sem, de álljunk meg egy szóra…
Nem a gyereked a legfontosabb, és a vele töltött idő pedig a legszebb? Lehet, hogy idealizálom a kérdést, mert persze belátom, hogy a pénz fontos motorja a családnak, hasznos a két fizetés. No de milyen áron?
Érdemes feláldozni ezeket az éveket? Jó szülőnek lenni, nem ez ér a legtöbbet? Nem ez a legnemesebb „munka”?
„The fall in birth rates is just a symptom of Chinese elite ideology which prioritises economic development and sustenance over many other domains of life.
While we may cheer the increase of maternity leave from 12 to 16 weeks, there has been discussion that an increase in paternity leave will not help the economy. Again, people here are reduced to numbers.
The high cost of living, high levels of stress, the humidity and climate are few of many factors that discourage the average Singaporean from starting a family.
You have to have sufficient savings to (attempt to) negate some of the factors such as living costs.
At the same time, people do not produce children because there is a monetary incentive. Women do not become mums because of financial carrots.
Although women may be attracted to financial independence/empowerment and choose a more career-oriented path, creating infrastructure (in the form of financial incentives) to entice family and baby-creation is a whole different ballgame. The government thinks everyone has a price, but this is not true in most cases.”
