The Duke's son. We want him killed.
Egy ország az étkezés körül, avagy miért étel-főváros Szingapúr?
Ugye szokták mondani, hogy vannak, akik azért esznek, hogy éljenek és vannak, akik azért élnek, hogy egyenek. Nos 100%-os biztonsággal kijelenthető, hogy Szingapúrra az előbbi igaz. Itt az emberek, állandóan és megállás nélkül esznek vagy ételt vesznek!!! : ) De olyan jó érzéssel mondom ezt, nem rosszallva.
Nyilván lassan 4 hét távlatában, a szemünk már hozzászokott a mindennapi élet képeihez, de bizony az első pár napban alig tudtunk túlkerekedni azon, hogy minden étterem vagy ételt valamilyen formában áruló vendéglátó egység, napszakra tekintet nélkül 80%-os teltséggel üzemel.
Mint ezt megtudtuk, nem ritka olyan családot találni, ahol csak egyszerűen nem főznek, mert nincs rá szükség. A készétel olyan egyszerűen elérhető és olyan olcsó, hogy ki akar órákon át babrálni a főzéssel és utána a mosogatással, egyszerűbb csak elugrani az első étkezdéig, ahol a forrón lobogó ételek garmadából választhatnak.
Higiéniás oldalról közelítve meg a kérdést szintén nem sok félnivalója van egy éhes gyomornak, mert aligha lehet komolyabb higiéniai előírásokkal találkozni más országban, mint itt. Megadott, hogy milyen oltást kell kapnia annak, aki ételt árul, minimális méret előírásai vannak a standoknak, tilos az utcai árusítás, csak is olyan helyen lehet ételt készíteni, ahol ellenőrizhetőek a körülmények. Bizony nem is voltunk betegek ételtől, pedig minden nap ilyen étkezdékben étkezünk.
…de hogy mit is eszünk!!!
Hát, szoktak azzal viccelni, hogy Ázsiában, ami mozog az az étel és, ami már nem, az lesz a fűszer, hmmm ebben talán van is valami. : )
Mike-kal meg kell hagyni, nagyon nyitottak vagyunk mindenre, a magam részéről, egyetlen egy kikötéssel indultam útnak, semmilyen szín alatt nem vagyok hajlandó kutyát enni. Amennyiben jó helyen és jó időben talál meg, még az ilyen bogár dolgot is kipróbálnám, vagy a kígyót, csak hogy tudjam milyen.
Általában azonnal megkapod a tál ételt, de ha nem, az asztalodhoz hozzák. Egy ilyen étel 2,5-tól 6 dollárig kóstál, ami nem egész 300 Ft-tól max 1000Ft-ig terjed. Italokat mindig árulnak egy étkezdén belül, kb 1,2-1,5 dollár egy üdítő, azaz 140-200Ft max. Tehát, ha jól válogatsz, 6 dollárból busásan be tudsz lakmározni, kb. 700Ft.
Két fő alapanyagot ismernek, a rizst és a tésztát, nincs olyan, hogy valamelyik nélkül lenne étel. Emellé nagy divat a csirke vagy disznóhús fogyasztása némi zöld körettel. Mindenhez jár a chili, szerencsére nem teszik bele legtöbbször az ételbe, mint Thaiföldön, amikor is kész tények elé állítanak, vagy megeszed gyilkos erősen, vagy éhen maradsz. Itt apró tálkákba szedegetheted a szükséges „turbósító”anyagokat, amivel fokozhatod az íz csodát, pl: szója szószok, ecetek, ecetes kis paprikák, chili szószok, szeletelt ecetes hagyma… ja és a hecc kedvéért ezeket vegyítheted is! : )
Nagy kultusza van a leveseknek, vannak olyan standok, ahol neked kell levest készíteni, történik ez úgy, hogy min. 7 alapanyagot kell választanod és ezt neked összefőzik:
Amit még nem próbáltunk, és tán nem is fogunk az a hal golyó leves, valami törmelék halból szabályos fehér golyókat készítenek, és ezt teszik a levesbe hal helyett. Hmm, magáért beszél, hogy egyikünknek sem jutott eszébe, még csak meg kóstolni sem.
Viszont, ami lekörözhetetlennek bizonyult, és képtelenség félrenyúlni, az a kis batyuk. Hófehér gőzben párolt táskák, amik valami fenséges töltelékkel vannak megtöltve, ezt szójaszószos chilibe mártod, wow fantasztikus! Némelyik közepén egy fél tojás is van, vagy éppen rák. 50-70 cent (nem egész 100 ft) egy darab és nem kell sok, hogy jól lakjon az ember. Azt gondoljuk eddig ez a legversenyképesebb étel a "legfinomabb" ételek rangsorán.
(ez nem az én fotom, Kínában készült, de lényeg ua.)
Ja, egy érdekesség, itt nem divat a kés! Minden étkezés kanállal és villával történik, egyszerre! Sok ember vitatja, hogy mi értelme pácikával enni a rizst, hiszen olyan apró, meg leesik, meg minden. Megnyugtatok mindenkit, itt Szingapúrban is így gondolják. : ) Sushi persze szigorúan pálcás, de alapvetően a rizses ételeket kanál-villatársításban fogyasztják, a tésztás étel viszont ismét csak, szigorúan pálcikás megoldás.
A tegnapi napunk, sokban eltért egy átlagos munkakereső szingapúri naptól, egyrészről, mert részt is vettem egy állásinterjún, másrészről, mert bulizni mentünk…
Halloween idejét éljük, nem volt olyan nagy őrület a boltokban Halloween tekintetében, mint én számítottam, de Mike ajánlotta, hogy menjünk el bulizni, nemcsak azért mert ideérkezésünk óta ilyet nem tettünk, de azért is, hogy még egy lépéssel közeledjünk az itteniekhez.
Tegnap rekkenő hőség volt, egész álló nap, botanikus kertbe szerettünk volna ellátogatni délután, de úgy döntöttünk, hogy nincs az az orchidea, amit 35 fokos tűző napban szeretnénk megnézni. Hozzá kell tenni, hogy sok nap van egy héten, amikor nem süt kimondottan a Nap, 30 fok van így is, csak borult éggel, na a mai szombat már pont ilyen.
Ezért tikkadtan délután inkább a hűs szobát preferáltuk, délutáni alvásunk rekordos 2-2,5 óra lett, egy gyerek is megirigyelné, viszont ez nem jutott eszünkbe, de remek volt az esti programhoz. Az éjszakai program előtt ellátogattunk egy számunkra még új városrészbe, ami közel esett a központhoz, azt hittünk valahol ott majd találunk szórakozóhelyet. Végül nem így történt, egy itteni amerikai srác segítségét kértük, hisz neki már van ismeretsége, hogy hova lenne érdemes elmennünk, hogy valami jót fogjunk ki. Howl at the Moon, azaz A Holdat ugatóba… a név jónak tűnt, pláne a nap apropóján, egy kis utcát kell elképzelni a káros központjában, még a maga romantikája is megvolt, mert a zajos nagyvárosból ráfordulsz valami kicsi, keskeny, otthonos hangulatú helyre. A kis utca tömve volt székekkel az emberek ettek-ittak (itt nincs „6 után nem eszünk” divat) mulattak, az utca tele volt árkádos, lagúnás pálmafás, bambuszos elkerítésekkel. Borzasztó jó és érdekes hangulata volt már ennek is, de feljebb gyarmati korabeli kínai házak alján utcára nyíló vendéglők sora állt, tele emberrel, csomó köztük be volt öltözve valaminek, hu nagyon jó volt csak ott lenni is bámészkodni!
Úgy gondoltunk adunk egy esélyt a Howl at the Moon-nak, max 10 dollárt fizetünk, mint belépő, de azon felül nem, hát 35 volt fejenként, azaz 70 kettőnknek (8400Ft), amire azt mondtuk, hogy azért az már túl sok. Visszamentünk az utcára sörözgettünk, majd az amerikai srác ismét jelentkezett, rejtélyesen a jelszó: fenék pofa! Mike-kal csak nézünk, el-elnevetjük magunkat, hogy ez a srác csak szívat minket… hát egy életünk egy halálunk, ha működik, bemegyünk vele a szórakozóhelyre, ha nem hát haza indulunk. Ez olyan 23:30 körül volt.
Félszegen odasomfordáltunk a meglett korú kasszás nőhöz, Mike kimondja a varázsszót, a hölgy elneveti magát és nem hogy nem fizettünk 70 dollárt, ingyen bementünk 4 italjeggyel! Ok hát ez jól indult, gondoltuk! : )
Az italok kikérése egy örökkévalóság volt, de utána átmentünk a nagy terembe, ahol valami élő zene folyt, előre vágtuk magunkat tényleg az terem első egyharmadában voltunk, mellénk keveredett egy nagy, vagy 10 főt számláló „western” azaz itt élő fehérek csapata, mind 30 körüli volt, egy pár pedig a 60-hoz járt közelebb. Az emberek iszogattak, de az itteni ital árak miatt, az otthon oly gyakorta látható "agyvesztett" részeggel nem lehetett találkozni. Na de most jön a pláne, a zene!!!!!
Két zongora volt a kis színpadon, és négy előadó, két amerikai, egy angol és egy ausztrál 30körüli srác valami eszméletlen produkciót csinált. Nem ez volt életem első bulija, de én még életemben ilyen jól nem mulattam. Fantasztikus élmény volt.
Mesteriek voltak zongorán, és kis papírokon kérhetett a közönség bármilyen számot, és ők játszották. Minden dalt ismertek, ha kellett játszottak Metallicát, ha kellett Simon and Garfunkelt, Eminemet bármit tényleg bármit. Azonnal ahogy meghallották mit kérnek, már játszották és énekelték is, 1000 dalszöveg lehet a fejükben. Közben pedig játszottak a tömeggel, vicceket csináltak, ha kellett átköltötték a szöveget, amitől persze a padlón fogtad a hasadat a nevetéstől. Az emberek táncoltak, nevettek tapsoltak, énekeltek az előadó srácokkal, olyan hangulat volt, hogy WOW új fogalmat kapott a szórakozás számomra!!!!!!!
Hajnalban, mikor eljöttünk az utcán találkoztunk a brit sráccal és megtapsoltuk, mi azok akik a buszmegállóban vártuk az éjszakai járatot, ő meg mosolyogva meghajolt és megköszönte szerényen!!!
Szuper élmény volt, most már tudjuk, így utólag, még a 70 dollárt is simán megérte volna!
This week was pretty normal-like...we are gradually exploring the city and steadily looking for work. We are on a zero discretionary-spending budget, kind of like backpacking except no alcohol. Here is something that every mother wants to read: Your son is now Living Clean - no alcohol, cigarettes, etceteras (raise your hand if you didn't know that noun has a plural).
The endless shopping scene has already worn thin, but there are other things to get out there and do. Probably this weekend will be a good time to visit the Botanical Garden, or go explore the outer suburbs, no decision has been made yet.
We will try to find a Halloween party for Saturday night, luckily we have a great and cheap costume idea: a couple of white aprons and a bit of flour on our faces to be bakers. If that comes together, we will definitely have some fun pictures.
More later, man I love this blog format :)
Elgondolkoztam, kicsit keveset szóltam eddig, magáról Szingapúrról. Most, hogy az első sokkokon már túlestünk, mesélni azt már tudok…
Az első rész, kicsit a szingapúriakról:
Igen sokfélék, színes a paletta, a legszembetűnőbb két népcsoport a kínaiak és leszármazottaik illetve az indiaiak. E kettőt nyílva könnyű megismerni, de az én szemem még nem elég tapasztalt kiszűrni a pontos hovatartozást külső alapján maláj vagy thai, vietnámi vagy sem, hát még nem megy, a fehérek esetén persze nem így van, csak meghallod az akcentust és már meg is van. J Amire viszont büszkék a helyiek, hogy ennyi fajta hagyomány és irányzat között mindenki harmonikusan és békésen megtűri a másikat. Nincsenek protestáns megmozdulások és kirohanások, egymás kölcsönösen elfogadják, ünnepeikről megemlékeznek pl.: most hétvégén, okt. 25-26., kezdődött a hindu világ legnagyobb ünnepe a deepavali, annak ellenére, hogy ez az indiaiak ünnepe, az egész ország hétfőn szünnapot tartott.
A különböző népcsoportoknak vannak, városrészei, ahol nagyobb gyakorisággal ütközöl beléjük, de ez teljesen természetes is. Little India, Chinatown és sorolhatnám. Mégis nekem olyan érzésem van, hogy az utca embere azért csak a kínai vonal. Mike-kal elmélkedtünk, hogy milyen lehet itt a faji keveredés és mivel nem nagyon láttunk példát vegyes párokra, hát megkérdeztünk egy ittenit a kérdésről. Michelle azt mondta, hogy sok esetben előfordul, hogy indiai és kínai egybekel, ahol általában a nő a kínai a férfi pedig az indiai. Viszont a hithű muzulmán már más, mert „jobb nem elkezdeni” mondja ő, hiszen akkor a nem muzulmánnak kötelező megtérni és betartani a szigorú szabályokat, ami láthatóan visszatartó erő.
Az emberek maguk is nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott képet adnak, mindenki nyitott és barátságos, amint beszédbe elegyedsz velük. Angol az anyanyelv, de igen erős ázsiai akcentussal, hiába a próbálkozás, maguk között, azért a saját nyelvüket szeretik használni, legyen az mandarin, hindi, tamil, urdu, maláj stb. Sokszor hallani viszont, hogy a kicsik szüleikkel angolul beszélnek.
Az időjárás miatt mindenki műanyag papucsokban és szandálokban futkos, hisz bármelyik órában elkaphat a trópusi vihar, és akkor ez a legcélravezetőbb. A cipők egyébként olcsónak mondhatók, pár pántos egész csini darabok 12-19 dollártól indulnak. (120-kel szorozni, ha nem ilyen rossz az váltás, mint most J ). Az biztos, vietnámi papucsból a boltokban nincs hiány!
Az öltözködés lenge, abszolút nem hivalkodó, itt is dívik a csit-csat csilliog-villog vonal, amit én otthon sem szerettem, és itt sem leszek kedvelője.
Mike-kal fel voltunk jó előre készülve, hogy az egész ország fejlettségükből fakadóan igen komoly és nagyon udvarias, hmm nem ezt tapasztaljuk, vagy inkább ezt is azt is.
Jó példa a metró, üveggel védett a peron és az ajtóknál felfestett nyilak mutatják, hogy középen történik a kiszállás, jobb és baloldalon az ember vár, hogy miután ez befejeződött, csak azután tömörül a szerelvénybe. Meglepve tapasztaljuk, hogy ez nap, mint nap, bizony nem valósul meg, vagy épp egy ember meglök az utcán, a boltban, hmm nem kérnek elnézést, tán észre sem veszik...?
Ami viszont vitathatatlan, ez az ország a kiskereskedelem fellegvára, olyan hihetetlen tobzódás van vásárlás és étkezés tekintetében, hogy szavakat nem találni. Mi nem vagyunk, az az úgy mondd „vegyél-vegyél-vegyél” típus, ez által nem sok keresnivalót érezzük a számtalan bevásárló komplexumban, de hát a légkondicionálásért kiéhezve és a kíváncsiságtól hajtva betérünk szépen mi is ezekbe a szentélyekbe. Kíváncsiság a tekintetben van bennünk, hogy tényleg itt is az van, mint a másik százban, és a válasz igen és ez látványosan nem zavar senkit.
A legtöbb bolt nyilván ruhákat kínál, de szép számmal vannak táska, cipő, játékboltok, sok az ékszerbolt, a mozi körül a makett bolt (ember nagyságú Terminátorral és társaival) és persze az éttermek, amik a mi kalkulációnk szerint átlagosan, 80%-os telitettséggel üzemelnek. Igaz, hogy ebben az országban fele annyian laknak, mint hazánkban, de én mégis kétszer annyinak érzem őket?!
Nem tudom, hogy ez korunk sekélye-e vagy tényleg ez ennyire fontos, de a szingapúri ember bizony kedveli a kis márkajelzéseket. A márkák abszolút nyertese, Louis Vuitton, vitathatatlanul viszi a pálmát, az itteni hölgyek mindent megadnak, hogy ezen ékszernek minősülő táskák himbálózzanak a karjukon, csak egy példa:
Igen az emberek sorban állnak a folyosón, hogy bemehessenek a boltba!
Még nem sikerült igazán megfejteni, hogy mivel is tölti egy itteni az idejét, mert amit láttunk még nem győzött meg, vagy inkább nem fogadjuk el. Létezik, hogy a shoppinggal?
Először azt hittük, hogy vicc, de még azért kételkedünk, de lehet, hogy a vásárlás itt a fő?? Az első sokat sejtető megnyilvánulás számunkra az volt, mikor az itteniek a környező országokat nem látványosságuk, kultúrájuk, lakosaik teszem azt strandjuk stb. alapján listázták, hanem a vásárlási lehetőségek alapján. Ez a verseny még nem lefutott, az állásról még később szólni fogok!
Please, view our picasa webalbum, details on the right hand side. :) This time it will work.
Felhívám figyelmeteket, hogy picasa albumunk címe a jobb oszlop tetején elérhető! :) Most tényleg működik is!
